CsongrádiBorpince

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

Az 1930-as években egy széleskörű akció keretei között Magyarországon borközraktárak vagy állami borpincék sora épült, amelyek napjainkra szervesen hozzátartoznak egy-egy borvidék, egy-egy bortermelő település épített örökségéhez. A helyszín kiválasztásánál alapvető szempontnak számítottak a kedvező szállítási viszonyok, éppen ezért a közpincék egy része vasútállomások, vasúti megállók közelében létesült. A borközraktár hivatalos műszaki átvétele 1938 februárjában megtörtént az illetékes minisztérium szakembereinek a jelenlétében, akik elismerésüket fejezték ki mind a tervezőnek, mind pedig a kivitelezőnek. Külön kihangsúlyozták azt, hogy az 1937-ben épült tizenkét pince közül a csongrádi sikerült a legtökéletesebben a kivitelezés tekintetében. A borközraktárak működése számára a hatóságok egységes szabályzatot alkottak, a létesítményeket pedig a tárolóedényeken kívül különböző eszközökkel szerelték fel. A pince nagy mennyiségű bor befogadására és tárolására bizonyult alkalmasnak. Ezek a létesítmények, köztük a csongrádi is, lehetőséget kínáltak arra, hogy szétaprózott birtokstruktúrával rendelkező bortermelő településeken, térségeken típusborok készüljenek, amelyeket nagy tételekben könnyebb volt értékesíteni.