Csongrádifahíd

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

A Tisza szabályozásának köszönhetően a mentett területeken kiváló minőségű mezőgazdasági termelésre alkalmas területek alakultak ki. A Mámai-réti és nagyréti gazdák a termény városba szállítását csak komppal tudták megoldani. 1895-ben a réti gazdák megállapodást kötöttek a várossal: az esztergomi híd egy részét megvásárolják, a város pedig magára vállalja a hajóhíd jobb- és bal parti hídrészének megépítését. 1896. augusztus 30-án összekötötték a hídelemeket, majd felszerelték a korlátokat és lámpákat. A két oldalon felépült a hídpénztár (vámház).
1919-ben a román hadsereg által szétlőtt híd újjáépítésekor a hajóhidat egysávosra zsugorították. A II. világháború évekre megpecsételte a fahíd sorsát; ’44 őszén a németek felrobbantották. Az újjáépítéshez a közlekedési minisztérium biztosította a szükséges anyagokat. Így került Csongrádra a Margit pontonhídból a pontonok egy része. Az 1949 júniusára újjá épült hídnak már nem minden eleme készült fából.
Téli időszakban a Belsőváros alatti téli kikötőben pihentek az úszó hídrészek. 1950-ben az erős tavaszi jégzajlás elárasztotta a téli kikötőt, a jég betörte a fahajók oldalát. A helyreállítást követőn minden hídhajó és a tartószerkezet is vasból készült el. A fahíd ez időtől kezdve pontonhídként üzemelt.
A köznyelvben fahídként emlegetett híd napjainkban a fa útpálya kivételével vasszerkezetű hídként szolgálja a Tisza két partja közötti átjárást, megtartva a csongrádiak nyelvhasználatában a „fahíd” elnevezést. A híd ipari műemléki védelem alatt áll.