Csongrádikadarka

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

Csongrád környékén már az Árpád-korban termesztettek szőlőt. A török időkben új fajtákkal gazdagodott a vidék. Ebben az időben terjedt el a kadarka. A 17. század közepén Evlia Cselebi török utazó megemlíti, hogy Csongrádnak kertje, sok szőlője van. A két világháború között a csongrádi vörösszőlő tőkék jelentős többsége kadar volt. A kadartőkéket déli származásuk miatt a téli fagyoktól takarással védték, gyalogműveléssel termesztették. A csongrádi kadarka a múlt században még igen kedvelt és távolabbi vidékeken is ismert bor volt. A nagyüzemi gazdálkodás bevezetésével azonban a kadar ültetvényeket kivágták, más szőlőfajokkal váltották le, s csak kisebb magánbirtokokon maradt fenn. Évtizedeken át tartó számkivetettsége után néhány, a hagyományokhoz ragaszkodó borász újra nagyobb területeken telepített kadart. Az egyéb szőlőfajták mellett még nem nyerte vissza korábbi pozícióját, de egyre növekszik termőterülete. A borversenyeken nem szenved hátrányt az elismerésben, így a csongrádi termelők is számos komoly versenydíjjal büszkélkedhetnek. Még ha a kadarka legfőbb hibái meg is maradtak, ugyanakkor bőtermő, igen tüzes bort ad. Belőle jó években kiváló vörösbor erjeszthető, gyakrabban jó minőségű siller és ritkaságként fehérbor is készíthető belőle. A páratlanul fűszeres, gazdag íz- és zamatanyagok lényegében mindegyik borvidéken érvényesülnek.
A Csongrádi kadarka a megyei értéktárnak is része.