CsongrádiKónya-szék

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

A Duna-Tisza köze keleti felén lévő időszakosan vízborította szikes laposok alkotta Kiskunsági-löszöshát egyik legnagyobb, egybefüggő természetes élőhelyekkel borított mozaikja az 1998-ban országos jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánított, 485 ha-os Kónyaszéki puszta. A 19. század végén megépített Csongrád-Kiskunfélegyháza vasútvonal és a 20. század második felében megépített csatornák megváltoztatták a felszíni vizek mozgását, de ennek ellenére a puszta jégkorszaki Ős-Duna eredetű Vidre-éri vízrendszerhez tartozó – ősmedrei tavasszal napjainkban is vízzel borítottak, majd nyárra kiszáradnak, ami elősegíti a szikes élőhelyek kialakulását, fennmaradását. A puszta a padkás szikes puszták jellemző példája. Az erodálódó löszhátak, s az erózió nyomán létrejövő szikpadkák tetején löszsztyepprétek, peremükön ürmöspuszták, a szikpadkákat, löszhátakat felszabdaló szikerekben és a szikes tómedreknek számító ősmedrekben vakszikek, mézpázsitos szikfokok, szikes mocsarak, szikes rétek találhatók. A pusztán eddig 84 madárfajt figyeltek meg, amelyekből kiemelkedőek a szárazabb gyepekhez kötődő egerészölyvek, vörös vércsék, szalakóták, tövisszúró gébicsek, sárga billegetők, foglyok és a tavasszal vízborította ősmedreknél élő bíbicek, a piroslábú cankók és a nagy godák.